Üdvözöllek gyönyörű lélek!
Szállj egy pillanatot csak magadra,
Egy pillanatot a lelassulásra,
A lélegzett vételre,
És arra,
Hogy gyengéden hazad tegy önmagadhoz.
Az én nevem Regina,
És ma végig vezetlek ezen a különleges meditáción,
Hogy egyensúlyba helyesszük az idegrendszeredet.
Bárhol is vagy,
Bárhogyan is érzed magad,
Itt mindig szívesen látlak.
Helyezd magadat kényelemből,
Ülj le,
Vagy akár le is feküdhetsz.
Csak az a lényeg,
Hogy a gerinced egyenes legyen,
Hogy az energiák szabadon mozoghassanak.
Vegyél egy hosszú,
Lassú,
Mély lélegzetet,
És egy kilégzésnél finoman csukd be a szemedet.
Az idegrendszerünk folyamatosan reagál a körülöttünk lévő világra.
Reagál a stressztre,
A nyomásra,
A felelősségre,
És az érzelmi élményekre.
Néha ez a reakcia hasznos.
Lehetővé teszi számunkra,
Hogy gyorsan cselekedjünk,
Problémákat oldjunk meg,
És eligazodjunk a kihívásokban.
De ha a stresszt túl sokáig tart,
Az idegrendszer éberállapotban maradhat.
A test feszült marad,
Az elmesszágult tovább,
És nehézé válik teljesen ellazulni.
De a test,
Az egy fantasztikusan varázslatos lény,
És a tulajdonsága az,
Hogy természetesen képes visszatéríteni az egyesült,
A harmoniákat,
És az egészséget,
Hogyha teret adunk neki.
És mi ezt a folyamatot fogjuk támogatni?
Mielőtt elkezdenénk a meditáción,
Szeretnék megosztani veled egy rövid történetet.
Volt egyszer egy tón magasan a hegyekben.
A legtöbb napon a tó felszínen nyugodt és tiszta volt.
Tökéletesen lehetett látni az ég,
A fák és a hegyek tükörképét.
De valahányszor erős szél érkezett,
A víz felszínen nyugtalánnál vált,
A hullámok áthaladtak a tavon,
És a tükörképek eltűntek.
A tón nem veszített el a tisztaságát,
Csak a szél mozgatta,
És amikor a szél végül elvonult,
A víz újra megnyugodott,
A tükörkép visszatért.
Az idegrendszerünk nagyon hasonlít ehhez a tóhoz.
A stressz,
Az aggodalom és az állandó ingerlés olyan,
Mint a szél.
Megzavarják belső világunk felszínét,
De a felszín alatti nyugalom soha nem tűnik el.
Mindig ott van,
A csendre várva.
És a meditáció segít a szeleknek lassan lecsillapodni.
Vegyél egy hosszú,
Lassú mély lélegzetet,
És fújd ki,
Szépen lassan,
És engedd el ezt a sztorit magad mögönt.
Engedd,
Hogy a vállai leereszkedjenek,
Lazítsd rá az állkapcsodát,
A kezédet,
A lábaidet.
Engedd,
Hogy a tested beleolvadjon a felszínbe alattad.
Most vidd a figyelmedet a légzésedre.
Figyeld meg a légzésed természetes ritmusát.
Nem kell megváltoztatnod.
Egyszerűen csak figyeld meg.
Most vegyél egy kicsit mélyebb lélegzetet,
És lassan engedd ki,
Hogy az idegen,
Belégzés,
És most minden kilégzéssel engedd,
Hogy az idegen rendszered ellazuljon.
A test azt az üzenetet kapja,
Hogy biztonságosan el tud lazulni.
Még egy belégzés,
És minden kilégzéssel engedd,
Hogy a tested izmai ellazuljanak.
Engedd,
Hogy az elméd lelassuljon.
Engedd,
Hogy az idegen rendszered lenyugodjan.
Most képzeld el a lélegzetedet,
Mint egy lágy hullám,
Amely egy nyugodt tavon mozog.
Minden belégzés lágyan emelkedik.
Minden kilégzés újra lecsillapítja a vizet.
Fokozatosan a felszín simábbá válik.
A test nyugodtabbá válik.
Az elme csendesebbé válik.
Most a következő néhány percet csendben,
Pihen betöltjük.
Engedd,
Hogy a lélegzet természetesen folytatodjon.
Engedd,
Hogy az idegen rendszered helyreálljon.
Semmi dolgod nincsen.
Csak pihenj.
Ez az idő,
Csak a tiéd.
És amikor lejár az idő,
Meg fogom csengetni a csengőnt.
Ha észreveszed,
Hogy gondolataid vannak,
Az teljesen normális,
Nagyszerű megfigyelés.
Csak tered vissza a figyelmedet a légzésedre.
Legyen egy hosszú,
Lassú lélegzeted be az órodon keresztül.
És engedd el.
Még egy belégzés.
És kilégzés.
Figyel meg ezt a nyugalmat a testedben.
Milyen fantasztikus érzés.
Az idegen rendszered emlékszik arra,
Hogyan kell visszanyerni az egyensúlyt.
Néha egyszerűen csak térre van szüksége,
És türelemre.
Ahogy folytatod a napodát,
Emlékezz ezekre a szavakra.
A nyugalom nem valami,
Amit meg kell teremtened,
Hanem valami,
Amit megengedsz magadnak.
Legyen egy utolsó mély lélegzeted.
És lassan fújd ki.
Lassan mozgass meg az ujjaidát,
És láb ujjaidat.
És amikor készen állsz,
Lassan nyisd ki a szemedet.
Vidd be magaddal ezt a mondatot.
Minden lélegzettel a testen visszatér az egyensúlyba.
Maradj éber a benned rejlő csendes bölcsességre,
Amíg újra nem találkozunk,
Bízomban,
Hogy pontosan ott vagy,
Ahol lenned kell.
Nagyon köszönöm,
Hogy ma itt voltál velem,
És saját magadnak dedikáltad ezt az időt.
Bármikor,
Amikor úgy érzed,
Visszatérhetsz ehhez a meditációhoz.
Találkozunk a csendben.
Namaste.