Üdvözöllek gyönyörű lélek!
Szállj most egy pillanatot csak önmagadra!
Egy pillanatot,
Hogy lelassulj,
Lélegezz.
És gyengéde hazatér önmagadhoz.
Az énevemre kéne.
És majd én foglak végigvezetni ezen a meditációt.
Bárhol is vagy,
Bárhogyan is érzed ma magad,
Itt mindig szívesen látlak.
Helyezd magadat kényelembe,
És győződj meg róla,
Hogy a tenyereid az ég felé vannak fordítva.
Egyelesíts ki a gerincedet!
Erezd le a vállailát!
És csak érkezd meg idejelenben.
Egyenlegy hosszú Lassan,
Mély lélekszetet az órodon keresztül.
És finoman engedd el a szádom el.
Még egyszer belékszélj!
És egy hosszabb,
Lágyabb kirégzés.
Amikor úgy érzed,
Gyengéren csukva a személyre.
És engedd meg magadnál!
És a testednek.
Hogy megérkez ide a jelenbe.
Ha szübb,
Elég szép!
És zsengét kilegzés.
És mind a figyelmedet.
A te bédre.
Nem csak az egyikre,
Mint kettőre.
Vagy.
.
.
Az egyiket.
Erősebbnek érzel,
De akkor csak az egyikre.
Nem kell semmit megváltoztatnod.
Csak figyelj!
Mit érzel a térteidben.
Talán valami érzés.
Veszülcsénk Nyomás!
Vagy talán semmi egyértelmű.
Minden rendben van.
Bármit is érsz el.
Az teljesen tökéletes.
Az a lényeg,
Hogy csak megfigyeld.
És légy jelen.
A térdőjétől.
Most vegyél egy gyengéd lélegzetet az ordom keresztül.
És csak lazítsd el magad,
És képzeld el,
Hogy a légzésed finoman eljut a térdeidhez.
És minden kivégzéssel.
Egyre jobban lágyul.
És lágyold.
A térdeit teszik lehetővé,
Hogy haladj az életben.
Hogy hajolj!
Hülye gogoly.
Hogy álkalmaszkodj.
Hogy megtedd a következő lépést.
Is néha.
Amikor az élet arra kér,
Hogy egy olyan irányba menj.
Amíg nem egy nem lesz készen.
Vagy amivel nem akartam benézni.
A testre jöjjön.
Nem büntetésként.
Hanem mint kommunikáció.
Mennyire egy lassú lélegzete.
És finoman kérdezd meg magadtól.
Ahol állok ellen az életemben annak,
Hogy előre lépjen.
Nérvöltést a választ.
Csak engedd,
Hogy jöjjön a menekülnye.
Lehet,
Hogy valami egyértelmű jelenik meg.
Egy döntés.
Egy változás.
Egy beszélgetés.
Vagy valami kellemesen.
Most figyeld meg,
Mi történik a térdeidben,
Ahogy erre gondolsz.
Köszönöm.
Bajtáratlanak.
Vagy fájdalmat érzel.
Maradj kíváncsi,
És csak figyelj!
Van benned egy rész,
Amely tudja.
Ez a részend.
Talán ezt érszél?
Nem akarok odamenni.
Nem állok készen.
Vivahatósak lesz.
És a helyet,
Hogy előre lépnél,
Megálltál.
Ott tartod magad egy helyben.
Vegyél egy gyengőd,
Mély lélekszetet.
És lágyítsd el a testedet.
Nem kell erőltetned az erőlelépést.
De nem is kell megirekedned.
Most képzeld el,
Hogy egy ajtóban állsz.
Mögötted az ismerős.
Előtted az ismeretlen.
És a térdéjéd.
Pont ezen a köszöbben tartanak.
Most finoman ismételd utánan.
Rendben van félni.
És mégis előre lépni.
Érezd ezt.
Most irányíts vissza a figyelmedet a térdeidre.
Képzeld el,
Hogy egy meleg,
Lágy fény veszi körülőket.
Nem kényszeríti őket a változásra.
Csak támogatja őket.
Megengedve a rugalmasságot.
Nem csak a testedben.
Hanem az életedben is.
Vegyél egy mély lélegzete.
És kilékszéskor képzeljél egy kis ellágyulást.
Akár csak egy százalékot.
Ez enéj.
Most néhány pillanat múlva elkezdem a fénynyelvi közvetítést.
Ez egy intuitív csatornázott hangforma.
Nem kell megértened.
Közgésen keresztül működik,
Támogatva a tested és az energiádat,
Hogy elengedje azt,
Ami el akar.
Ha most tapasztalod először,
Csak maradj jelen.
Engedd,
Amit érzel,
Vagy amit nem érzel,
Minden rendben van.
Csak figyeld meg a testedet.
Bármi is jelenik meg.
Egy kép,
Egy élszés,
Egy bísergés,
Vagy akár egy gondolat.
Csak maradj jelen!
Vagy ilyen egy lassú lélegzete?
És gyengéden le a dujál!
Ajakot,
Usom masszakat is.
Szakúrod újman.
Kaját Anna,
Ugótól.
ÍA HAT UKÓN sikíjjarat a mások út ummazak ér.
Terek umma!
Hatt éjjeszek emel.
Igen.
Sök éjeszem.
.
.
Tarag almaszik éjjelre tűzsúlyozni.
Prr!
Amaz!
Amaz!
Ilyet ilyen urugvát tényleg.
Uma szik ilyet,
A sükkútuma szaka.
Hakurut ilyeszek ám a sükkútia.
Az aják áratok Uma szik ilyet,
A sükkuma.
Szek éjját ámá,
Kurut egy éjját,
Szek ás kuma.
Szeretkóak!
Ó,
Há' kát éjeszek,
Ó másak árad,
Ó!
Tek éjjel ezek a modulatok.
Szik éjesszú,
Kamaszek árt úgy.
Tiki,
Katu,
Kuma,
Kiti,
Kiaszak,
Utóma.
Feliratok az Amara.
Org közösségétől Szik éjjel tárák,
Úgy gondolsz,
Hogy álljátok úgy tássák.
Szik ilyet,
Arra kóma szállja hátul,
Helye kurutul,
Kurutul,
Karadul.
Karad uskó kóma szakéja.
Köszönöm,
Hogy megtettél!
Szakáját umma,
Szakárat ukkuma.
Tesséje szakút!
Támba kurcsott éjjel!
Kár a túl állnak éjjel török,
Továját a kéjjel számára kutasítája.
Kassza játamma,
Kurut ájaszig éjjes erdőgomba szakadta.
Rikit íjja szakudtuma.
Ilyen tiki,
Ilyen szomorú.
A nesik éj,
Szakúrú,
Tamasz szájátú.
Vigyázz,
Gyorsan elindulj a neved.
És csak hagyd a vibrációt a lábad és az egész életedről.
Visszatérve a kezedből,
A fejedből,
A kezedből,
A fejedből A húsokat,
A lábadat,
Mindent a lábad alatt.
És a fények.
Engedd,
Hogy ereszkés átáramoljon a térdeiden.
Alábaidon.
Támogatva a mozgást.
Az álromlány.
Az elengedést.
Vagy iránykengő?
Lélegzeted az óradan keresztül.
És engedd el!
Most finoman térd vissza a légzésedhez.
Irányíts vissza a figyelmed a térdeidre.
Változott volna még.
Csak figyelj!
Te nincsek egy kis plusz tér.
Vegyél egy mély lélektet.
És lassan folyt ki.
Most isméted utánan.
A következő megerősítéseket.
Bézem az utamban.
Megengedem magamnak,
Hogy előre lépjek.
Egy lépést tudok tenni egyszerre.
Nem kell sietni.
Gyengéd belegzés!
És lehet,
Ki légzés.
Közviszitek nektek stb.
Érezte le a bajdát,
A tarpajdát.
A taláid,
Ami megtörténik.
Mozgás meg az ojjaidat és láb ojjaidat.
És amikor készen állsz.
.
.
Finom,
Annyi is kész szemede.
Térj vissza ehhez a meditációhoz,
Amikor csak szeretnél,
És figyeld meg a finom változásokat a mindennapi életedben.
Maradj éberre benned élő csendes bölcsességre,
Amíg újra találkozunk Bézában,
Hogy pontosan ott vagy.
A holdennet kell.
Az én szívemtelet érdi.
Köszönöm,
Hogy itt voltál ezen a meditáción.
És magadra szántad ezt az időt.
Hamarosan találkozunk.