A stop egy igazi sorbanállós gyakorlat,
Melyet bárhol,
Bármikor,
Akár állva is elvégezhetünk.
Nem a stop,
Állj!
Igéknek ismételgetéséről van szó,
Hiszen ez sokszor ellenállást kert bennünk,
Hanem egy újabb lehetőség,
Néhány perc sünetet tartani.
Tudatosan magunk felé fordulni.
Ugyanis csakran érezzük,
Hogy valami nincs rendben,
De nem tudjuk,
Mi is van velünk.
Ilyenkor kicsit elcsendesedve felfedezhetjük a stressz- vagy szorongás fizikai kivetülését a testünkben,
És azt elfogadva enyhíthetünk rajta.
Úgyhogy,
Ha most jól esne,
Stopp,
Állj meg,
És lélegezz!
Talpak a talajon,
Stabilan,
Biztonságban.
Ha megérkeztél,
Figyelmedet irányítodod a testérzetekre.
Gyermeki kíváncsisággal felfedezhetjük,
Hogy mi is történik a testünkben.
És ha bármi kellemetlen érzés,
Feszültség támadna fel bennünk,
Gyengegyen felé fordulhatunk,
És ellenállás,
Tiltakozás vagy harcolás helyett most lehetőséget kapunk a változtatásra.
Ha jól esik,
Mondhatjuk magunknak,
Hogy oké,
Ez most fáj,
De el tudom fogadni.
Milyen érzés lenne,
Ha megpróbálnék mélyen a fájdalom,
Feszülés,
Kellemetlen érzés mélyére lélegezni,
És a kilégzéssel el is engedhetném azt.
Nem elnyomni próbáljuk az érzést,
Hanem enyhítjük az ellenállásunkat irányában.
Felégzés,
Elfogadás,
Kilégzés,
Elengedés.
Felégzés és kilégzés.
Majd,
Ha készen állunk,
Figyelmünket irányíthatjuk valami kellemesre a jelen pillanat élményében.
Ilyen lehet például a meleg kezek,
A ruhai érintése a bőrünkön,
De épp a csend vagy a madárcsicselkés is lehet egy ilyen pont.
És végül gratulálhatunk magunknak,
Hogy lehetőséget teremtettünk az autópilóta módban való kilépésre.
Ezzel a szabadsággal akár meg is kérdezhetjük magunktól,
Hogy mit tudnánk ebben a pillanatban önmagunk érteni.
És ezzel a gondolata lejátszadozva,
A saját tempunkban,
Vason be is fejezhetjük a gyakorlatot.
